Csalódtam. Bár nem is tudom mit vártam Magyarisztan-tól. Amióta az eszemet tudom, a jobboldaliak közé sorolom magamat. Félre értés ne essék, nem a maszkban tüntetős, kődobálós alak vagyok, ez már nekem túl durva. Egyszerűen valahogy nem tetszik a vörös... Annyi bűnt elkövettek már ellenünk: 56, a böszmeség, a több mint 40 éves uralom ami alatt padlóra küldték az országot. A lista végtelen hosszú, sokáig lehetne sorolni az ország és az emberek ellen elkövetett tetteket. De most valami olyasmibe botlottam ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Hogy igaz-e, nem tudom.
Szóval van ez a párt, nem írom le a nevét, hiszen mindenki ismeri, ha máshonnan nem akkor a tüntetéseikről. Vezetője szókimondó, büszkén vállalja hazafiasságát. Eddig ez nem is lenne baj. Most Árpádsávos lobogót lenget, még régebben szivárványszínű volt a kezében. Több meleg szervezetet is támogatott liberális jogvédőként, sőt Freddy Mercury díjjal is megjutalmazták. Tetteivel elérte, hogy melegek legálisan megronthatnak 18 éven aluliakat. Férje zsidó származású, akivel külön háztartásban élnek... Ezek után ő lenne a nemzet megmentője?
Pedig a választás szédítő sebességgel közeledik és rajtam kívül még biztosan sok olyan állampolgár van, aki bizonytalan. Kizárt, hogy a két nagypártra adom a voksomat: nem akarok sem narancsot enni, sem szegfűt szedni. A többiek pedig kicsik, persze ők is számítanak, de az Ibolyka féle pártkoalíció melletti körbe sem fogok x-et rajzolni. Gondolkodtam azon is, hogy nem megyek el, de az nem lenne helyes döntés és utána nem ordíthatnék asztaltcsapkodva, hogy depedigénmegmondtam. Ha másnem, ecc-peccel kiszámolom és ami kijön arra szavazok. Igazából szinte mindegy is, hogy milyen zászlót lobogtatnak a következő négy évben és ki viszi haza a milliókkal telepakolt nokia-dobozokat...
