Vajon mi lesz belőled? Merre tartasz? A helyes utat választottad? Honnan jöttél?
Vagy a jobb vagy a bal, vagy a felső vagy az alsó, vagy a kerek vagy a szögletes, vagy a természetes vagy a műanyag. Csak fekete-fehérben tudsz gondolkodni. Nincs szín. Nincs megalkuvás. Csak sötét és fény, hideg és meleg. Kompromisszumok nélkül lehetetlen élni. Olyan nincs, hogy mindig minden jó, pont passzol. Vagy élet, vagy halál...
Hol fogsz dolgozni? Egy multinál? Reggeltől estéig robotolsz éhbérért, nem jut időd semmire. Amikor megkérdezed a gyerekedet, hogy mi volt ma a suliban csak ennyit felel: semmi. Ha megkérdezed az ismerőseidet, hogy milyen hetük volt, csak ennyit felelnek: semmi.
Semmi.
Ilyen unalmas lenne minden? Nem hiszem. Egyszerűen csak el vannak idegenedve tőled. Nincs közös téma. Ha meghalsz ki fog elmenni a temetésedre? Egyáltalán érdekelne valakit? A szüleidet, a barátaidat? Vagy ők csak haverok és nem barátok? Nem mindegy. Vajon hullajtana-e valaki érted egy könycseppet is? Vagy a temetésről hazaérve leülnének csak a díványra és bekapcsolnák a tévét? Rezzenéstelen arccal, bambán tapadnának a képcsőre, és többé nem is jutnál az eszükbe? A munkahelyedről sem hiányoznál, mindenki pótolható... Mindenki. Nagy tervekkel vágsz neki az életnek, te majd megmutatod, persze egy-két célodat eléred. De idövel belefásulsz a szürke hétköznapokba. Alkoholhoz, droghoz és cigihez nyúlsz, már csak ez nyújt neked kikapcsolódást és élvezetet. Persze optimista módon is szemlélheted a világot, de a pesszimista az aki sohasem koppan...
Úttalan utakon
2009.12.14. 19:42
Címkék: töprengés
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://menyi.blog.hu/api/trackback/id/tr801593007
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.