Menyhért blogja

Észak Magyarország, ukrán határ, reggel fél kilenc. Az itt dolgozó határőrök között két típusú ember van, az egyik vak nem hall, nem lát semmit sem és nem is akar, ők kimaradnak a "buliból", még a másik típus nyakig benne van, és ha már egyszer felült a körhintára, nem tud belőle kiszállni, ha mégis megpróbálja, akkor nagyon csúnyán megüti magát.
Történt ezen a reggelen, hogy felső vezető érkezett a határátkelőhelyre, ellenőrizni, hogy hogy mennek a dolgok. A középszintű vezetők látogatását már megszokták és sohasem aggódtak érte, mert ők is nyakig sárosak. Hirtelen nem tudták hogy az előző nap elkobzott Agancsoskóla utánzatot (természetesen saját használatra) hova is rejtsék el, végül arra jutottak, hogy a kávés termoszba öntik ki. Szerencséjükre a felügyelő nem kávézik így nem buktak le. Bár később a jelentésébe beírta hogy: "ilyen gyorsan embert kávét inni még nem láttam".
Na és persze a cigaretta, sokat hallani, hogy az autó csomagterében x kartonnyi dohányterméket foglaltak le a vámosok, igen a birkák így csináják. Azonban a profik, na azok már tudnak valamit, nem veszélyeztetik a saját bőrüket, csak a szállítmányt. Egyszerűen tele rakják a zsákokat dohánnyal és azt leúsztatját a Tiszán. Tiszta sor, minimális kockázat, maximális haszon.