Felszállok a vonatra, hazautazom a hétvégére. Az ülőhelyek úgy vannak kialakítva, hogy 2-2 ember tud egymással szemben leülni, ez a szokásos elrendezés. Egy csinos lány ül le a melletem lévő 4 személyes boxba. Hamvas bőr, gesztenyebarna szemek, és szőke göndör hajzuhatag. Nem rajongok a szőkékért, hiszen a vörösek a kedvenceim, de ez a haj nagyon tetszetős és ez az arcberendezés is. Elég magas a hölgy, pedig nem is visel magassarkút, simatalpú fekete bőr utcai cipőt hord. Éppen most veszi le a kék hátizsákját, fekete kabátján észreveszem a végzős szalagot. Vékony keretes, hosszúkás szemüvege még egy lapátnyit rátesz a kisugárzására. Szinte egyfajta tudást sejtet.
Oda menjek hozzá? Vagy ne? Mi van ha elutasít, ha nem tetszem neki? Kölönben is valószínűleg túl fiatal hozzám. Biztos nem tetszek neki. - Utálom magamat, amikor ilyen határozatlan és félénk vagyok. - Észrevette, hogy őt bámulom, most rámnéz és mosolyog. Gyorsan elkapom a tekintetemet. Amikor legközelebb ránézek, megint észreveszi és hatalmas szemeivel vissaztekint rám. Vékony, halványpiros szája mosolyra nyílik és megcsillantja hófehér fogsorának kicsiny részét. Hmm csak nem lehetek neki túl ellenszenves. Egy életem, egy halálom, odamegyek hozzá.
Fogom a cuccomat és átülök hozzá, vele szemben, természetesen előtte az udvariasság kedvéért udvariasan megkérdezem tőle, hogy szabad-e ez a hely. Szempilláit kétszer megrebegteti és azt válaszolja:
-Természetesen, nyugodtan foglalj helyet."
Pozitív, egy kis inteligenciáról árulkodik a szóválasztása, milyen lehangoló lett volna, ha csak annyit válaszol, hogy: Ja. Megkérdezem tőle, hogy merre utazik és ő azt válaszolja:
-Szolnokra.
-Az a Szolnok, ahol a Tisza és a Zagyva találkozik?
-Persze - feleli - Miért, ismersz másik Szolnokot is?
Én csak hátradőlök és nevetek: ' Nem hiszem el, te most ugratsz enegem. '
-Miért ugratnálak? Tényleg oda utazom, ott lakom.
-Csatlakozhatok a hátralévő 170 kilométeren?
-Furcsán néz és csak annyit válaszol:
-Persze, Te is odavalósi vagy?
-Majdnem - felelem - ott kell átszálnom, remélem nem késem le a csatlakozást.
A maradék időben elbeszélgetünk az iskoláról, kiderül, hogy beigazolódott sejtésem és valóban egy végzős szalag van a kabátján. Szó esik a családjáról, az én családomról, elmeséli mennyire retteg a közelgő vizsgáktól, pedig semmi oka sincs rá, hiszen jól tanul. Megnyugtatom és átölelem, ' nem lesz semmi gond '. Gyönyörű szemeivel rám néz, és azt mondja: ' Köszönöm '. Ajkai lassan a számhoz érnek és elcsattan az első csók. Fantasztikus ez a lány. Tele van érzelemmel, az előbbi pillanatban még majdnem a vállamon sírt, most meg mosolyog, miközben szemeit lassan nyitja ki.
-Tetszett?
-Persze, annyira jó volt, hogy ezt meg kell ismételni.
Az utolsó vonatot ( természetesen ) lekésem, ilyen az én szerencsém. Odakint hideg szél fúj, és javában tombolnak a mínuszok.
-Nem tudsz egy szállót, vagy valamit, ahol meghúzhatnám magamat egy éjszakára?
-Dehogynem, gyere velem, aludj nállam - mondja.
-Ugyan már, a szüleid úgyis kibuknának, ha vadidegen srácot vinnél haza.
-Már régen alszanak, és különben is, én az emeleten lakom, ami teljsesen független az alsó szinttől, ahol a szüleim vannak.
Tényleg nem akartam kellemetlenkedni, de addig győzködött, hogy haza mentem vele. A ház nagy és kétszintes, fehérre van kőporozva, és a felső szintre egy külső lépcsővel is fel lehet jutni, így tényleg különálló az alsó szinttől, főleg, hogy még egy ajtóval is le van választva.
Nagyon rendes ez a lány, még egy gyors vacsorát is összüt kettőnk számára némi tojás felhasználásával. A könnyed étkezés után megmutatja hol a fürdő és még papucsot és törölközőt is kapok tőle.
-Biztos le szeretnél tusolni, menj nyugodtan, én mindig reggel zuhanyzok.
-Ó milyen kedves tőled, köszi, nagyon figyelmes vagy.
A gyors zuhany után belépek a szobájába, mellette fogok aludni, hiszen kényelmesen elférünk a hatalmas ágyon - főleg ha még egy kicsit összébb is bújunk. Úgy látom ő már álomba szenderült, ezért, lábújjhegyen próbálok az ágy túlsó oldalához eljutni. Amint becsúszok a paplan alá és elhelyezkedem ő hozzám simul és megcsókol, mégsem aludt. Egy csókból kettő lesz, kettőből három még a végén egymásnak esünk, keze lassan a boxerembe csúszik. Az én kezem már a kőkemény, alma formájú melleivel barátkozik. Ó, jaj, valami nem jó, begörcsölt a nyakam, és be is vertem valamibe a fejemet.
Kinyitom a szememet és egy teljesen ismeretlen házaspár néz rám vissza. Elősször nem értem a helyzetet és vissza akarok menni a lányhoz, hogy folytassuk, amit elkezdtünk. De a nyakam és a fejem továbbra is fáj, újra kinyitom a szememet és megint ugyan az az idős pár tekint vissza rám. Oldalra nézek és megpillantom a lányt akiről álmodtam, engem néz. A fenébe, csak álom volt. Na mindegy, most hogy ilyen szépeket álmodtam azon gondolkodom félig nyitott szemekkel, hogy odamegyek a lányhoz. Már már meg is feszül a hasizmom hogy felkeljek , de az álomnő ebben a pillanatban felkel, felveszi a kabátját és a táskáját, és az ajtó felé veszi az irányt. -Ó ne, már túl késő, le fog szállni.- Azért még egy utolsó pillantást vet rám. kinézek az ablakon és látom, hogy megérkeztünk, Szolnokon vagyunk.
