Beállok a sorba jegyet venni, a pénztáros nő mosolyog, és kellemes utazást kíván miután átadta a jegyet, én pedig kifizettem. Az információs táblán megnézem mikor is indul pontosan a szerelvény és melyik vágányról. Kimegyek a hatos peronra, ide van kiírva a vonatom. Miközben várok, egy jól ismert gépi hang olvassa folyamatosan az információkat. "A 13:15-kor induló Kamilla IC azonnal indul, kérjük fejezzék be a beszállást. A 13:15-kor induló Kamilla IC azonnal indul, kérjük fejezzék be a beszállást." Idegesítően hat rám, hogy mindent kétszer ismétel el ez a nem létező személy, de van amikor hasznos, például amikor az ember nem figyel oda, vagy csak a végét hallotta mikor először mondta el. Előveszem a cigimet a zsebemből és rágyújtok, kicsit megüti a fejemet, ez az első a mai napon. Nem volt időm idáig pöfékelni, és nem is igazán kívántam, kimerített ez a hét: egésznapos tanulás, napi maximum 5 óra alvás. Ahogy élvezem a rákkeltő, tűzmeleg fojtogató füstöt, rápillantok az órámra : 13:25 - már itt kellene lennie a vonatnak. Ebben a pillanatban a géphang újra elkezdi mondókáját: "A Salgótarjánról érkező és 13:34-kor a Budapest-Keletibe továbbinduló gyorsvonat előreláthatólag öt percet késik. Türelmüket és szíves megértésüket köszönjük." Nem baj, úgysem sietek, a hétre már befejeztem.
Kis időn belül befut a szerelvény, másodosztályú kocsiba szállok be, mivel oda szól a menetjegyem. A kocsi utasterébe belépve különös látvány tárul elém, nem a megszokott össze-vissza vagdosott zöld műbőr borítású ülőhelyek, és a műanyag borítású, összefirkált falak fogadnak. Valószínűleg első osztályú vagon lehett ez a békebeli időkben, legalább is ezt a következtetést vonom le az elém táruló látványból. A fal fa borítású, és a székek finom tapintású, vörös kárpittal vannak áthúzva, melyek amellett, hogy igazán pompásan néznek ki, még királyi kényelemmel is szolgálnak. Az utóbbi kicsit kommunista beütésű... Egész jó állapotban van ez a kocsi, persze imitt-amott már kicsit kopott és fakult a huzat, és a lakkozáson is látszik már az idő vasfoga. Persze egy nagy takarítás is ráféne lassan... Több a hely egy hagyományos kocsihoz képest, az egyik oldalon a jól megszokott négy személyes "boxok" vannak, két-két szék egymás felé fordítva, még a másik oldalon csak két személy tud egymással szemben leülni. Elképzelem ezt a helyet egy étteremként vagy kocsmaként. Láttam már hasonlót, de az nem volt olyan jól megcsinálva. Igazán hangulatos és nem hétköznapi lenne egy ilyen helyre beülni megvacsorázni a barátnőmmel, vagy legurítani egy-két sört a haverokkal meccs után. Ha sok pénzem lesz egyszer, akkor nyitok egy ilyen helyet.

Természetesen az utazás során többször is át kell szállnom, az egyik ilyen város Székesfehérvár. Körülbelül fél órám van, ráérek, ezért a vasútállomáson lévő egyik kocsmába megyek meginni egy sört. A helyiségbe belépve vágni lehet a füstöt, alig látok az orromig is. A műanyag asztalok mellől igazi alkoholisták néznek vissza rám, három- négy napos borosta, piaci baseball sapka, na és persze az elmaradhatatlan csíkos szatyor. Szinte biztos vagyok benne, hogy valamennyien a kocsma vendégkörének oszlopos tagjai. Ahogy beszélgetnek, történeteket mesélnek el egymásnak, és az egyikük felröhög, megcsillantva így ellenállhatatlan, bűbájos mosolyát az egyetlen elől lévő fogával. Ami nem elég hogy magányos, de még ferde is, kifelé áll. A pohárnyi folyékony kenyér elfogyasztása után felkapom a poggyászomat és elindulok a peronra. Természetesen a vonat több mint húsz percet késik, és én majdnem megfagyok, olyan hideg az idő, végtére is ez természetes, december van vagy mi a fene. A másik kocsiban már közel sem olyan jó állapotok uralkodtak mint az előzőben. Szétvagdosott üléshuzattal, összefirkált műanyag fallal, na és persze töménytelen mennyiségű kosszal találom magamat szembe: üdvözöljük a másodosztályon!

Felmerül a kérdés, hogy miért nincs pénz rendberakni ezeket a kocsikat és felújítani a síneket? Állandóan csak a vonal megszüntetésekről lehet hallani. Lehet nem kellene a pénzt elsikkasztani...

1. Nem olyan régen, szokatlan módon televíziót néztem egyik este és pont a Híradó című műsort sikerült megtekintenem. A sok, felesleges hír között elbújt egy számomra érdekes is. A Mávnál egy sima izzócsere több tízezer forintba kerül, egyes esetekben akár 180000 azaz száznyolcvanezer magyar forintba is kerülhet! A legdurvább, hogy ez nem elírás... Állítólag azért, mert a Magyar Állam Vasutak Zárt Részvénytársaság több mint 40 cégből áll. Miután bejelentik a hibát, ellenőrzik, hogy valóban kiégett-e, felmérik a szükséges szközöket, beszerzik a szükséges anyagokat, majd kicserélik, gondolom ezután még ellenőrzik is és a többi... Amíg a tényleges cseréig eljutnak sok-sok kézen és cégen megy keresztül az új izzó, és mire a végére érnek, szépen mindenki felszámláz ezt-azt.
2. A második hiba valószínűleg a vezetőségnél keresendő. A szintén nem rég kirobbant botránynál láthattuk és hallhattuk, hogy hihetetlen pénzösszegeket  visznek haza a nagykutyák végkielégítés címszóval. Például Kugler Flórián is, aki 2002-től 4 évig volt a Humánpolitikai vezérigazgató helyettes és összesen több mint 67 misit zsebelhetett be. Persze előfordulhat véletlenül olyan is, hogy mégsem hagyják ott a céget, és a prémium elmarkolása mellett még tovább "dolgoznak", így a nem kis összegű fizetésüket is haza vihetik.
3. Na és persze gondolom az utazóközönség sem bízik már a cégben úgy, mint régen, köszönhetően Gaskónak, a VDSZSZ-nek és a fantasztikus sztrájkjaiknak.