Menyhért blogja

Történt egyszer, hogy a földhivatalosok egy bejelnetés alapján kimentek egy földterületre, ami állítólag nagyon gazos. Egy ideje már büntetik azt, aki nem tartja rendben a saját birtokát. A terepszemle alkalmával egyhangúan konstatálták, hogy a a terület rendkívül elhagyagolt, méteres parlagfűben topogtak. Rögzítették a GPS koordinátákat és visszaindultak munkahelyükre. A gépbe bevitt adatok alapján rájöttek, hogy egy politikus tulajdonát képezi a termőföld. Semmi baj, a törvények mindenkire vonatkoznak, még a fejesekre is, gondolták. Kiküldték a 15.000 forintos büntetést, és kényszerkaszálést rendeltek el. A nagykutya amint megkapta a csekket, telefont ragadt és felhívta a hivatalt. Arra számított, hogy elengedik a fizetéséhez képest nevetséges összeget, mégis csak egy honatya. Ez azonban szerencsére nem sikerült neki, ugyanis nem tudta lebeszélnie a fiatal hivatalvezetőt a "súlyos" pénzösszeg befizetési kötelezettségről. A kedves szegfűs politikus úr is igazán tudhatná, hogy mindenki egyenlő Madzsarisztánban. Vagy ő az orwelli világban él, ahol mindenki egyenlő, de van aki egyenlőbb? El van tévedve szegény, tudom sajnálni. Manpság már nem a vörös csillagnak hajlongunk, bár majdnem...
Másik érdekesség, hogy ő is ott volt, amikor el lett fogadva eme törvény. Lehet, hogy annyira túlhajszolta magát a sikkasztásokban és fiktív számla kiállításokban, hogy meg is feledkezett a rendeletről. Valószínűleg nagy érvágás lenne számára ez a 15.000 birodalmi egység befizetése. Nem jutna luxus kurvára, A8-as Audira és külföldi nyaralásokra? Szegény hogy fogja így egyengetni a fiai útjait, akik már így is a vezérigazgatói székben üldögélnek naphosszat.
Kemény az élete a felső tízezernek is, az "ország krémjének" , nem csak a hétköznapi, szürke emberek küzdenek a megélhetésért. Gyűjtést kellene szervezni nekik, hiszen nem loptak még eleget, még föld van a lábam alatt.

És miért szegfű az mszp jelképe?
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló...

Karácsony, a szeretet ünnepe, na persze...
Régen lehet, hogy így volt, és akkor az embereknek nem az ajándék volt a fontos, amit adnak és kapnak. Sokkal többre tartották azt az időt, amit a szeretteikkel tölthetnek, a rég nem látott rokonaikat látogathatják meg, kikapcsolódhatnak kicsit, és jól érezhetik magukat. Manapság kicsit más a helyzet. Az összes nagy áruház hihetetlen akciókra csábít: díszdobozos rövid italokat és szépségápolási csomagokat árul. Biztos fantasztikus lehet minden egyes karácsonyra borotvahab, arcszesz, és tusfürdőt tartalmazó neszeszeres táskát kapni. A hipermarketben sétálva már lassan megvakulsz és epilepsziás rohamok törnek rád a villogó színes izzóktól, a körülbelül egy hónapja játszott jungle bellstől pedig már a falnak mész. Hogyan lehetséges az, hogy minden évben megdől a karácsonykor ajándékra költött pénz mennyisége? (Legalább is a televízó híradója szerint.) Tombol a gazdasági válság és mégis televíziót, játékkonzolokat, mp3 lejátszót illetve más szórakoztató elektronikai holmikat ajándékoznak egymásnak? Alig akad egy-két jópofa, eredeti ötlet. Mekkora poén lenne egy befüttes üveg, amin lenne egy két rajz és üvegfestékkel rá lenne írva: "semmi" .
Az elkövetkező napok is fantasztikusak lesznek, vendég sereg jön, megy, ti mentek, puffadásig zabáltok és isztok. Miért nincs egy olyan ünnep, ahol nem kötelező sehova sem menni, csak a nagy semmittevés? Persze ez is unalmas egy idő után, de a karácsony tutira nem arról szól, hogy pihenünk. Mindenki ideges, tépi a haját: "Jaj Márkónak még nem vettem semmit! Mit adjak neki?" Egész évben le sem szarnak a rokonok, most meg jópofizol velük? Undorító. Nagy takarítás, mert hát "Mit fognak szólni a vendégek, ha rendetlenség van, vagy poros a polc?" Semmit. Süteményt sütsz előtte egy nappal, mert a szenteste napja ajándékcsomagolással, és fadíszítéssel telik el. Az ünnepi menüt már reggel el kezded csinálni, mert különlegest kell főzni ma a vendégeknek. Három nap szerencsétlenkedés és rohanás. Alig várod már néha a végét, főleg amikor a jófej évente egyszer látott rokon azt fejtegeti éppen az ünnepi asztalnál, hogy milyen jól megy a vállalkozása és nem tudja eldönteni, hogy volvo-t vagy bmw-t vegyen. Micsoda problémák. Szegény, és te őszintén sajnálod, mert nem lehet könnyű választás, persze felelősség teljes, nem mintha bármelyikkel is pórul járna. Aztán elmúlik, fellélgezhetsz egy kicsit, és örülsz, hogy vége. Mégis van benned némi üresség érzet. Azok, akik túlélték a súlyos bejgli mérgezést, elkezdhetnek készülődni a szilveszteri vigadalomra. Mindenkinek minimum a képen látható Jézuskát kívánok, remélem nekem ő hozza az ajándékot, és nem kell sietnie, nállam nyugodtan alhat, elfér az ágyamban.
 

 Történt egyszer egy messzi- messzi galaxisban... na jó ez nem az a történet. Szóval volt egyszer egy fiú és egy lány, nevezzük őket Gedeonnak és Júliának. A fiúnak megtetszett a lány és összejöttek, majd kilenc hónap múlva szakítottak tisztázatlan körülmények között, közös útjuk, amin eddig minden lépést közösen tettek meg szétvált. A kilenc hónap leforgása alatt sokminden történt, átvészeltek jó és rossz időszakokat, kitartva egymás mellett, ha valami baj volt akkor mindig számíthattak barátaik segítségére, na és persze egymásra, legyen szó bármiről, mindig akadt egy segítő kéz. Vidáman teltek a percek, órák, napok, hetek és persze a hónapok. Gedeonnak volt egy nagyon jó barátja akivel mindent megbeszélhetett, egy igazi jóbarát, igazbarát. Ő volt Dániel. Dániel ezekben az időkben egy nem túl bolodog kapcsolatban élt Erikával, elég sokat veszekedtek mindenféle apróságon, de végül mindig kibékültek. Dániel nem tudta eldönteni hogy mire is vár. Szabadság egyedül? Vagy kettesben, de kötötten? Nem tudta mit csináljon, az igazsághoz az is hozátartozik, hogy nem szerette igazán a barátnőjét. Ellenben tetszett neki Júlia. De ezt nem merte kimondani senkinek sem, mert Gedeon volt a legjobb barátja. Nem akart veszekedést, felesleges konfliktusokat generálni.
Eljött a május, tavasz, a szerelem időszaka, a madarak csicseregnek, a fák rügyeznek. Ebben a hónapban szakított egy kis butaság miatt Gedeon és Júlia. Igazából Gedeon már hamarabb is játszott a gondolattal, de nem tett lépést ezügyben, és nem is tudta volna elmagyarázni Júliának, hogy miért csinálja ezt. De azon a májusi hétvégén Gedeon többet ivott a kelleténél ( ami elég sűrűn megesett vele ), Júlia ezt nem értékelte és haza indult a vendéglátióipari egységből. Gedeon azért rágott be, mert otthagyta őt szerelme, csupán azért mert ő hozott még egy sört. Júlia pedig azért volt mérges a másikra, mert nem futott utána. Másnap találkoztak, ekkor mondta el Gedeon Júliának hogy szakítani szándékozik vele. Júliát ez a bejelentés eléggé fejbevágta, hosszas beszélgetés után arra jutottak, hogy egy hét mosoly szünetet tartanak. Legalább egy évnek tűnt Gedeonnak és Júliának is ez az egy hét. Gedeon közben megváltoztatta véleményét, és elhatározta hogy kibékül Júliával. De a találkozásukkor az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, szakítottak. Júlia maga alatt volt, nem hitte le, hogy tényleg vége, még Gedeon határtalanul szabadnak érezte magát, minden idejét a barátaival töltött, nem unatkozott, mindig volt valami amit csinálhat, amire eddig a barátnője miatt nem igazán jutott ideje. Szalonnasütések, házibulik, úszkálások a folyóban, motorozás, egyszóval élvezte az életet, és nem igazán hiányzott neki Júlia. Júlia viszont el volt keseredve, próbált újra kapcsolatba lépni vele, de ezt a srác elhárította.

Danit nagyon meglepte barátjának eme lépése. Felkereste hát Júliát, aki kiöntötte neki szívét, lelkét. Soka időt töltöttek együtt először csak azért, hogy a lány vígasztalódjon. A találkozások egyre sűrűbbek lettek, sokat segítettek egymásnak a házi munkában is. Természetesen erről Gedeon semmit sem tudott és nyaralásának ideje alatt, városukban kézenfogva árulták a friss déli gyömölcsöket. Gedeon szülei észre is vették, hogy talán új barátja van a lánynak? Ismerős volt számukra az új barát...
Dani meg akarta kérdezni Gedeontól, hogy ő mit gondol erről (mégis csak a legjobb barátjának volt barátnőjéről van szó). Mindeketten féltek, hogy tovább lépjenek, különösen Dani. Pedig Gedeon valószínűleg nem harapta volna le a fejét, hiszen észrevette volna, hogy azért kérdezi meg őt, mert fontos a barátságuk. Azonban nem így történt. A vígasztalások sokszor olyan jól sikerültek, hogy egymás mellett ébredtek fel, ekkor némi bűntudatot éreztek mindketten. A lány azért, mert a legjobb barátnője egyben a srác barátnője is volt, a fiú pedig azért mert a haverjának volt nőjével csalja éppen az aktuális párját. Sokáig ment ez így, állandóan bújkáltak, és kínos volt a baráti társaságban eltöltött idő is. Feszültnek érezte magát Dani akkor is, amikor Gedeon a friss szakítás részleteiről mesélt neki, ő pedig mintha semmit sem tudna, érdeklődve hallgatta a történeteket.
Ám azonban a régi idők óta egyött lévő baráti társaság elment péntek este szórakozni, kivéve Danit. Mindegyikük tudta, hogy mi a helyzet és nem nézték jó szemmel azt amit Júlia új barátja csinál. Egyikük véletlenül elszólta magát... Mély csend lett úrrá köztük, elöször Gedeonnak nem is esett le, hogy mi hangzott el, talán nem is akarta meghallani. Csak arra lett figyelmes, hogy mindenki elhallgatott és rá néztek. Átgondolta újra az elhangzottakat és amikor tudatosult benne, hogy mi is a szituáció, arcát kezeibe temette. Megkért mindenkit, hogy akkor már meséljenek. De senki sem volt hajlandó. Hiába kérlelte őket nem tették, csak apró részleteket tudott meg. Úgy érezte mindenki hülyének nézi. Ez elég volt ahhoz, hogy kérdezősködjön. Végül részben csak, de sejtette, hogy mi is a helyzet. A kocsmából hazamenve átgondolta az utóbbi egy hónapot, és sokmindenre rájött, csak össze kellett volna rakni a részleteket. A barátja mostnában hanyagolta, amikor elment hozzá, ott volt Júlia is. Nem hagyta nyugodni a gondolat és rá akart kérdezett egy találkozásuk alkalmával. De nem tette, még mindig azt várta hogy barátja tegye meg az első lépéseket, ám ez mind a mai napig nem érkezett el...

Vajon mi lesz belőled? Merre tartasz? A helyes utat választottad? Honnan jöttél?
Vagy a jobb vagy a bal, vagy a felső vagy az alsó, vagy a kerek vagy a szögletes, vagy a természetes vagy a műanyag. Csak fekete-fehérben tudsz gondolkodni. Nincs szín. Nincs megalkuvás. Csak sötét és fény, hideg és meleg. Kompromisszumok nélkül lehetetlen élni. Olyan nincs, hogy mindig minden jó, pont passzol. Vagy élet, vagy halál...
Hol fogsz dolgozni? Egy multinál? Reggeltől estéig robotolsz éhbérért, nem jut időd semmire. Amikor megkérdezed a gyerekedet, hogy mi volt ma a suliban csak ennyit felel: semmi. Ha megkérdezed az ismerőseidet, hogy milyen hetük volt, csak ennyit felelnek: semmi.
Semmi.
Ilyen unalmas lenne minden? Nem hiszem. Egyszerűen csak el vannak idegenedve tőled. Nincs közös téma. Ha meghalsz ki fog elmenni a temetésedre? Egyáltalán érdekelne valakit? A szüleidet, a barátaidat? Vagy ők csak haverok és nem barátok? Nem mindegy. Vajon hullajtana-e valaki érted egy könycseppet is? Vagy a temetésről hazaérve leülnének csak a díványra és bekapcsolnák a tévét? Rezzenéstelen arccal, bambán tapadnának a képcsőre, és többé nem is jutnál az eszükbe? A munkahelyedről sem hiányoznál, mindenki pótolható... Mindenki. Nagy tervekkel vágsz neki az életnek, te majd megmutatod, persze egy-két célodat eléred. De idövel belefásulsz a szürke hétköznapokba. Alkoholhoz, droghoz és cigihez nyúlsz, már csak ez nyújt neked kikapcsolódást és élvezetet. Persze optimista módon is szemlélheted a világot, de a pesszimista az aki sohasem koppan...

Akármennyire hihetetlen is, de az idei Mikulás ajándékok nélkül telt el. Számos, előre nem látható probléma jelentkezett az ünnep előtt. Az egész ott kezdődött, hogy A Mikulás bácsi beteg lett, elkapta a H1N1-et, nem oltatta be magát a védőoltással. Természetesen ez eddig még nem is lenne baj, mert Télanyó (Télapó nője) kézbesíthette volna az ajándékokat. De a rá nehezedő nyomást nem bírta elviselni, ez érthető is, mivel eddig nem kellett ilyet csinálnia. Alkoholhoz nyúlt. Jelenleg is kezelik alkoholmérgezéssel, kimosták a gyomrát és újra is élesztették,miután leállt a szíve. Jelenleg a kórház intenzív osztályán fekszik, köszöni szépen jól van. Már be is íratta Télapó egy elvonó kúrára, aki közben felépült az influenzajárványból. A manók szabad szakszervezete, pedig sztrájkot jelentett be, nem készítettek ajándékokat, mindegyikük megtagadta a munkát. Természetesen bementek a munkahelyükre, de nem voltak hajlandóak dolgozni, helyette leültek és a magukkal hozott marihónalját szívták. Egész nap egymásnak adogatták a hosszú rakétákat, ha elfogyott akkor tekertek egy újat. A logisztikai osztályon belső konfliktusok alakultak ki. Az igazság az, hogy kiutálták Rudolfot, mint köztudott csak Rudinak piros az orra, az összes többi rénszarvasnak nem. Eme különleges tulajdonságával kiemelkedett a többiek közül. Sokkal többet szereplet a helyi médiában, vele készítettek riportot, egy igazi celeb lett. Ezért a társai féltékenyek lettek rá és a további veszekedések elkerülésének érdekében, a menedzser kirugta piros orrú barátunkat. A krampuszok jelenleg előzetes letartóztatásban vannak, vesztegetéssel gyanúsítják őket. Egy plázában csípte fülön őket a biztonsági szolgálat, elfogásukkor éppen 10 millió forintot adtak át a Húsvéti nyúl ZRT Marketing -, értékesítési és a logisztikai irányításáért felelős operatív igazgatójának. Feltételezések szerint meg akarták szerezni a jogot a húsvéti ajándékok szállítására, hogy így is segítsenek a Mikulás NYRT-nak kilábalni a tomboló gazdasági világválságból.

2009 December havában, egy alföldi kisvárosban történt. Sötétedés után két, símaszkos férfi lépett be a garázssoron működő élelmiszerboltba. Az aznapi bevételt akarták elvinni. Az egyikük a követelésüket nyomatékosította egy gázpisztollyal. A 9mm-es parabellumhoz szinte megszólalásig hasonlító fegyverrel a levegőbe lőtt,  ennek ellenére sem kapták meg a pénzt, sőt az eladónő megpróbálta a maszkot lerángatni az elkövető fejéről. A másik hasba szúrta az eladót egy tőrrel. A sündőrség öt órán belül elfogta az elkövetőket. A fiatalabb 21 éves helybeli lakos, még az idősebb 58 éves és két hónapja szabadult a fegyházból. A börtönbe 14 évet és egy hónapot töltött emberölés miatt. A kihallgatás során felmerült a gyanú, hogy volt egy harmadik társuk is, természetesen már őt is őrizetbe vették.

Felmerül, a kérdés: Vajon kik követték el a támadást? Tipp? Ha most a Vágó féle kvízműsorban lennénk, akkor a "C válasz"-t jelölném meg, és meg is nyerném...

1. Ki más is lehetne olyan alattomos hogy egy késsel leszúrja embertársát? Ez egy alattomos tett, és undorító is.
2. Mindketten bünetett előéletűek. Ez is jól jelzi, hogy a mai bűntetésvégrehajtási intézményekben abszolút sikertelenül próbálják a helyes útra visszaterelni az eltévedteket. Sőt ott "tanulnak" a legtöbbet rabtársaiktól. A kiszabott ítéleteknek sincs túl nagy visszatartó súlya. 14 év raboskodás után újra visszemenni a börtönbe? Végül is, ingyéé' van. Ingyen kaja, mosnak rájuk, eltévézgetnek, gyúrnak és kész. Nem kell semmit sem csinálniuk, és ezeket a társadalom szemeteit az ország pénzéből, jobban mondva a mi pénzünkből tartják el. Használni kellene a szemet szemért típusú gondolkodást az ítélet kiszabása alatt. Talán a bűnözés mértéke csökkenne... talán...
3. Mennyit ér egy élet? Nem lehet pénzben megfogalmazni az értékét. Jelen esetben majdnem 33400 magyar birodalmi egységet kértek érte. Nevetséges ez az összeg, ennyiért embert ölni? Csodálatos.
4. Jellemző rájuk még az agresszió is. Tudományos megfigyelések is bizonyítják: Magasabb agresszió főként alacsonyabb intelligenciával rendelkező emberek esetében figyelhető meg. Hát igen a nyolc ostoba nem valami nagy tudást kölcsönöz eme egyedeknek. Már ha eljutottak nyolcig...
   Hasonló esteben szerintem az átlag ember inkább elmenekülne, miután nem kapja meg a lövés ellenére sem a pénzt. Mondjuk az átlagember maximum, de nagyon maximum a gondolat szintéig jut csak el. De ők helyette szúrtak.

Valahol Magyarországon, egy alföldi kisvárosban zajlott le az alábbi beszélgetés egy disznóvágás alkalmával:

-Gyere ide fiam, éppen most boncoljuk a disznót!
-Itt vagyok édesapám, mit csináljak?
-Nyúlj be a belek közé, a disznó hasába. Érzed milyen meleg?
-Igen.
-Ilyen meleg a pina is.
 

2004 kilencedik havában alakult a budapesti zenekar. Zenéjük pop, alternatív és a hip-hop vegyítése. Dalszövegük változatos és humoros. Idáig két lemezük jelent meg, sajnos hozzám csak az utolsó korong jutott el, amit a CLS Records adott ki. A legelső albumuk saját kiadásban jelent meg. Természetesen klippet is kíszítettek jónéhány nótájukhoz.
Elsőnek lássuk a Nyuszikát, talán ez a legismertebb. Tessék nagyon figyelni a dalszövegre, hatalmas!

Másodiknak nézzük meg az Álmatlan című számot:  
Végül, de nem utolsó sorban Jamie Winchesterrel karöltve készült performanszát tekinthetjük meg:
 

Dél van, pont ebédidő és én a postán vesztegetem amúgy is drága időmet. Éppen kiérek az épületből és csörög a telefonom, egy női hang szól bele. Újabb munkát kapok, pár hullát kellene elszállítanom. A találkozó éppen a rendőrség mellett lesz, érdekes helyszín egy-két tetem átadására... Ideges leszek, érzem, hogy rá kell gyújtanomm tudom hogy egészségtelen de nem tudok és nem is igazán akarok leszokni róla. Odérésemkor látom, hogy már várnak rám, rezzenéstelen arccal figyelik, hogy kimondom-e a jelszót. Átadják a pakkot, csak néhány végtagról van szó. Vajon mit követhettek el az áldozatok, hogy így végezték? Szűrnyű haláltusájuk lehetett... Egy átlátszó műanyag zacskóba helyezik, én pedig gyalog vagyok. Érdekes lesz elszállítani - gondolom magamban. Hogy lehetnek ennyire amatőrök, hogy ilyen csomagolásba adják át? Látom, hogy még friss, hűtöben tárolták valószínűleg, mert jéghideg. A világos helyiségből kilépve szétnézek, hogy mennyien vannak az utcán. Szerencsére itt még senki sincs. Elindulok, lépteim szaporán követik egymást. Sajnos át kell mennem a főutcán is, így a legrövidebb, a kerülő út túl nagy lenne és ott is biztosan találkoznék emberekkel, ráadásul szorít az idő. A sarokra érve még megállok, előveszek még egy cigit. A nagyforgalmú útra érve autók suhanak el mellettem, ez még nem is lenne baj, mert valószínűleg nem rám, hanem a közlekedési táblákra figyelnek. Átfutok a zebrán, hogy minél kevesebb ideig legyek látható az autós forgalom előtt. Sajnos megérzésem beigazolódott, az utca tele van emberrel. Úgy érzem mindenki engem néz. Sumák tekintetek követik minden lépésemet, amikor visszanézek rájuk, gyorsan elfordítják a fejüket, mintha nem is engem lesnének. Biztosan észrevették a kezemben lévő áttetsző szatyrot, tutira kiszúrták a hullákat. Egy szirénázó rendőrautó fordul rá az utcára, végem van. Próbálok nem feltűnően haladni, elvegyülök az emberek között. A zsaruk szerencsére nem engem kesetek, vagy nem vettek észre, elhaladnak és lekanyarodnak. További két perc séta után egy kihalt utcára érek, szerencsére itt már senki sincsen. Remélem, hogy megúsztam, de még sok van hátra a célig. Miért nem sötédes után kell nekem ezeket elvinnem? Egyire sürgős lenne? A lakásba érve átadom a csomagot a célszemélynek. Kibontja és elmosolyodik, látja, hogy jóminőségű az áru. Belerakja egy nagy fazékba. Úristen, megakarja főzni? Nem baj, úgyis régen ettem már egy finom csirkepörköltet...

2000 táján alapult az együttes. Összesen három lemezt adtak ki és két maxit. Főként alternatív zenét játszik, belekeverve egy csipetnyi magyar rock 'n' roll-t. Sajnos 2007 nyarán felröppent a hír, hogy feloszlanak. Ezt a sziget fesztiválon játszott dalok után mondta az alapító Bérczesi Róbert.
De ne szomorodjunk el, hiszen munkásságuk fent maradt számunkra, az első egy különleges darab, az Amondo. A tökéletes szövegvilággal a képi anyag jól harmonizál.

A második a Dob+basszus, amit mostanában sokszor vélhetünk felcsendülni az mr2-őn:
 

Egy újabb este, egy újabb munka. Még egyszer megnézem a címet, hogy majd hova is kell mennem. A találkozó egy bevásárló központ parkolójába volt megbeszélve este fél nyolcra. Magamhoz veszem az irataimat, a telefonomat és a táskámat, felveszem a kalapomat és kimegyek a ház elé. Megnyugodva látom, hogy az autó ugyanúgy áll, ahogy azt az előző este hagytam. Beülök és még egyszer átgondolom hogy is fog zajlani a mai este. Ideges vagyok, nem aludtam jól. Elindulok, persze csúcsforgalom van és lépésben halad a hosszú kocsisor. A dugóban állva az autó tetejét ostromló esőcsepek hangos kopogását hallgatom, mintha mondani akarnának valamit... "Ne tedd, nem éri meg."
Egy hangos dudaszóra eszmélek fel, ami a mögöttem álló járműből hallaható. Látom, hogy már zölden világít a lámpa, beletaposok a gázba és a hirtelen gyorsulástól szinte az ülésbe süppedek. Begurulok a parkolóba, a Nap már régen nyugovóra tért, csak a gyenge fényű közvilágítás segít a korom sötétben. Begurolok a parkolóba, de szinte nincs itt senki, túl korán érkeztem volna? Nem hiszem, pont fél nyolc van. Kis idő múlva megcsörren a telefonom, bejövő hívás egy rejtett számról. Ő az, közli velem, hogy a terv módosult és menjek a belvárosi mélygarázsba. Elindulok és érzem, hogy a szívverésem magasan a normális szint fölött van. Nem lesz ez így jó, le kell nyugodnom, ezért előveszek egy szállat a cigarettatárcámból. Amíg keresztülrobogok a városon kettőt is elszívok.
Megérkeztünk, gondoltam magmamban, és beállok a fekete bmw mellé. Emberünk már ott vár rám, kopasz fején megcsillan a gyenge lámpafény. Kiszállok és kinyitom a csomagtartót, ő is hasonló módon cselekedik. Mindketten felpattintjuk a bőröndünket. Először ő ellenőrzi az én táskám tartalmát, a komor tekintet ellenére mosolyt vélek felfedezni a szája szélén. Felcsillan a szeme, amint meglátja a 150 milliót. Ezután én következem. A táskájában nagy tisztaságú kokain van, gondosan műanyag zacskókba csomagolva. Kibontom az egyiket és belemártom az újjamat, megszagolom és megízlelem. Tökéletes, gondolom magamban. Mindketten becsukjuk a táskákat és cserélünk. Beülök az autóba és elhajtok. Gyorsan átvágok a városon, már későre jár, egy lélek sincs az utcákon, a lámpák sárgán villognak. A külvárosi részbe érve megint elkezd szakadni az eső. A lámpa fényében csillog az út a lesett csapadéktól, bennem pedig tudatosul, hogy legalább még háromszáz kilométer áll előttem, főúton és szerpentinen egyaránt. Még mindig érzem, hogy magas a pulzusszámom, sűrűn tekintek a visszapillantókba, hogy vajon követ-e. Vajon rájött már, hogy hamis a pénz amit átadtam neki? Remélem még nem. De mostmár mindegy, összesen a telefonszámomat tudja, de az is hamis személyazonosságra van vásárolva... Bízom benne, hogy többé sohasem találkozok vele, biztos nem lenne természetes a mosolya, de az enyém sem...
Lassan hajnalodik ahogy megérkezem az öreg házához. Leparkolok előtte, látom, hogy az erkélyen üldögél és pipázik. Felmegyek hozzá és átadom a bőröndöt, látom rajta hogy örül nekem, tudja, hogy simán ment minden hiszen egyben vagyok...

Hát eljött ez a nap is, Borbála 21 éves lett. Érdekes ez a hétvége, ugyanis három jeles nap követi szorosan egymást: Bori névnapja, születésnapja, és Mikulás. Úgy tervezték, hogy a lány házában lesz egy szolíd ünneplés.
A ház hatalmas, világos sárga színű és emeletes, rendezett kerttel. Tökéletes tisztaság uralkodott bent. A falakon festmények lógtak, és tele volt a lépcsőfeljáró virággal. Érdekes, hogy nincs korlát, ezért veszélyes közlekedni rajta, főleg alkoholos befolyásoltság alatt. A lány szobája majdnem olyan, mint ahogy azt Gedeon elképzelte. Fehér szekrénysor, rengeteg fénykép a falon, és az ágy tömve plüssálattal. A hangulatvilágítás jól harmonizál a fal színével a laminált parkettával és a világos szőnyeggel. Rengeteg harapnivaló és innivaló fogadta a vendégeket.
Este 8 órára beszélték meg a találkozót, mindenki pontosan érkezett, kivéve Gedeont, mivel ő előtte vásárolni volt Szegeden. egész nap ajándák után kutatott, nem volt semmi ötlete sem. Végül gyertya és némi édesség mellett döntött. Természetesen vitt magával két üveg pezsgőt is. Bori nem igazán értékelte az ajándékot, csak az átadás után két órával kukkantott bele, mit is tartalmaz a csomag. Az est vidám hangulatban telt, csak Gedeon punnyadt, mivel nem vitte mostanában túlzásba az alvást, ezért fáradt volt.  Változatos stílusú zenéket hallgattak, és sokat beszélgettek. Szóba kerültek a párkapcsolati témák, na és természetesen a szex. Mindenki kifejtette a véleményét és arra a megegyezésre jutottak, hogy sohasem lesz teljes egyetértés egy nő és egy férfi között. A bevitt alkohol mennyiségéval egyenes arányban döltek az itókával teli poharak is... Vörös bor landolt mindenhol. Szerencsére pont olyan helyre dőlt a szönyegen, ami vörös színű volt. A nadrág esetében már nem volt ilyen jó a helyzet. Ferdinánd sikeresen magára öntöte, ami kicsit érdekes helyzet volt, ugyanis pont az ülepére löttyintette, amit a lány takarított le egy vizes törölközővel, természetesn a srác nem tiltakozott...
Megnézték a hölgy 20-ik születésnapjára készült fotó albumot is.Tele volt nagyon sok fényképpel, az albumot a lány édesanyja készítette. Szinte az egész eddigi életének fontosabb mérföldkövei megtalálhatóak benne. Képek a születés utáni pillanatokról, óvodás, kisiskolás évekről, látható volt benne az egykori tejtestvér is. Meg voltak örökítve benne természetesen az első lépések, a nyaralások pillanatai, a vidám esti pancsolások és az iskolai szereplések.
Azt hiszem Bori édesanyja igazán büszke lehet a lányára. Az általános iskolában nyolc éven keresztül csak olyan évet zárt, ahol a legrosszabb jegye az ötös alá volt. A középiskolában is nagyon jól tanult, bár már nem volt állandóan kitűnő, de még így is szép eredményeket ért el. Megcsinált két nyelvvizsgát és számtalan tanulmányi versenyen elindult, ahol kimagasló eredményekkel tért haza. Igazán művelt a lánya, sokat olvas, mégsem az az otthon ülős fajta, szeret eljárni szórakozni a barátaival, akiket alaposan megválogat. Rendkívül jó emberi tulajdonságokat örökölt, nem is tudom, hogy van-e rossz oldala... Mindenkivel kedves, segít, ha valakinek szüksége van rá. Őszinte, egyenes ember, aki kimondja, amit gondol. Nagyon jól rálát a dolgok lényegére, és pozitívan személi a világot.
Az est további részében úgy határoztak, hogy meglátogatják a Nagykabát nevő helyet. Ide az öt személyes suzukival indultak el hatan. Érdekes, hohy ez a szórakozóhely csak télen  van nyitva, ilyenkor minden hétvégén zenekarok koncerteznek itt. Nyáron nem jár ide senki sem, mert nincsennek koncertek, ugyanis ilyenkor fesztiválról fesztiválra utaznak az általában itt fellépő zenekarok. Bent hatalmas tömeg volt, a színpadon a Kaukázus játszott. Leültek az egyik asztalhoz , de alig hallották egymás szavát, kint nem akartak lenni, mert a hőmérő higanyszála a nulla fok környékén tartózkodott. A performansz után a helyi éjjelnappaliba mentek, ahol reggelig iszogattak. Fél hétkor már mindenki álmos volt, ezért úgy döntöttek, hogy haza indulnak.

Nemrég akadtam rá néhány, igazán jó hallgatnivalóra. Most ezek közül fogok néhányat bemutatni nektek. Kezdjük szépen sorban:
Az első az angol dalszöveggel is rendelkező Soffi zenekar. Nevezhetjük őket a magyar Avril Lavigne formációnak is, mivel alapvetően punk-rockos hangzásvillágot vonultatnak fel. Még 2004-ben alakultak, ám mostanában jelentek meg jobban a nagyközönség előtt, köszönhetően az Mr2-Petőfi rádiónak. Az adón fel-fel csendülnek a zenekar eddigi ismertebb zenéi, amihez videóklippeket is készítettek, lássuk hát:

 
 

A második a magyar Kovácsovics Fruzsina, a jelenlegi formáció 2009-ben alakult ki. Az énekes hölgy a Csillag Születik című műsorban is feltűnt. Kellemes klipp következik, pörgős pop zenével, és igazán jó dalszöveggel (sajnos csak viva tv-s verziót találtam):

Egy laza péneteki nap, Magyarisztan, Gedeon úgy határoz, hogy barátaival tölti az estét. Eszébe jut, hogy a mai nap egy igen jeles nap az egyik hölgy életében, ezért felhívja Borbálát, akinek éppen névnapja van. A telefon hármat csörög, mire a lány felveszi és beleszól. Gedeon felköszönti őt pár szóban, és megkérdezi, hogy a mai estét merre töltik. A válasz gyors, és határozott, az est a régi nagy kedvenc kocsmában, a Kék Elefántban fog kezdődni. Főhősünk több barátját is invitálja, az estére, de egyikük sem ér rá, ezért egyedül indul el otthonról. A szórakozóhelyre belépve, ismerős emberek néznek vissza rá, tele van, nem is tudni mikor volt enyi vendég ezen a helyen. Régen nagyon közkedvelt volt ez, a helyiek szemében. Sokan jártak ide, föleg koncertek és nyári esték alkalmával volt tele a kerthelyiség is. Miután a testvérpár megvette a helyet, amit ezelőtt bérelt, azóta korán zárnak, szinte csak a vén alkoholisták járnak ide, na és persze Gedeonék. A társaság kellemes volt, sokat beszélgettek hétköznapi témákról, na és persze a sportról a pultossal, Regővel, természetesen boksz meccs ment a tébében. Az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányosságban kerültek elő az érdekes témák... Milán elmesélte, azt az álmát, mikor egy gyönyörű lánnyal szeretkezett, ám amikor közeledetta az orgazmus, a nő átváltozott egy vaddiszóvá. Természetesen nem szakították meg az aktust, és tökéletes módon körül lett írva az eset. A varacskos hátán fehér csík futott végig, amibe Milán a transzformáció után kapaszkodott. Szó esett a nők által oly közdevelt nyaklánc viselésének funkciójáról is. Farkas kifejtette, hogy számára "ciki" bámulni egy nő mellét, ám egy szép nyaklánc ( vagy nem szép, teljesen mindegy ) egyből eltereli a nő szerint a figyelmet, és amellet, hogy folyamatosan a hölgy dekoltázsát nézhetjük, még beszélhetünk is róla, (mármint a nyakékről ). Farkas bevallotta, hogy három napja láza van, és folyik az orra, elmondása szerint meglátogatta az orvost is, aki az új típusú influenzát, a H1N1-et álapította meg. Szerecsére senki sem fertőződött meg, mindannyian tünetmentesek.
Mivel a Kék Elefánt bezárt. ezért átmentek a közeli Mentőövbe. Borbála Gedeonnal szemben ült, a srác figyelmes lett a kikandikáló lila melltartó csipkéjére. Emberünknek már régóta szimpatikus a hölgy, de ezt eddig csak egyetlen egy alkalommal vallta neki be, amikor mindketten berugtak az amatőr rockfesztiválon, hogy ki mire emlékszik és mire nem, az valószínűleg rejtély marad örökké.
Borbála majdnem olyan karakteres lány mint Evelin, főhősünknek mégis jobban tetszett. A lány egy elég gazdag család gyereke volt, egyetlen testvére volt, az öccse Berci. Az alapvetően barna hölgy hajában melírozottt csíkokat lehet felfedezni. További ismertetőjegye az, hogy rendkívül kevesett beszél és azt is rendkívül halkan. Ennek ellenére a szavak és mondatok rendkívül nagy súllyal rendelkeznek amik elhagyják a száját, mivel ( ezt egy barátom is megmondta ) nem az számít, hogy milyen hangosan mondod és mennyi emberhez jut el, hanem az, hogy mit akarsz ezzel mondani, kifejezni. Hatalmas, gesztenyebarna szeme szinte egybeolvad a szembogarával, amiben így nagyon könnyen el lehett veszni. Sokat mosolyog ez a lány, és meg is meri villantani hófehér, tökéletes fogsorát. A bőre rendkívül selymes és hamvasfehér. Nagyon jó kontrsztban vannak a színek az arcán, fehér bőr, barna szem, vörös száj, és melírozott haj.
Hajnal kettőig voltak az előbb említett helyen, ezután elindultak egy éjjel nappal nyitva tartó vendáglátóipari egységbe. Félúton Borbála és Ferdinánd meggondolta magát, ezért kettesben haza mentek, ez nem igazán tetszett Gedeonnak. A kocsma, ahova tartottak a Szőnyeg nevet viseli, mivel az utca másik oldalán egy szőnyeg és bunda gyár található. Ide már csak hárman léptek be: Marcell, Anett és Gedeon. Kértek egy-egy korsó sört és leültek a belső helyiségbe. A folyékony nedü kicsit felkavarta a gyomrukat, és fejbe is ütötte őket, mivel eddig vörös boros kólát fogyasztottak. Ezt tetőzte az is, hogy Anett elővett egy légmentesen lezárt zacskót, némi zölddel benne. Félrészegen megkérte Marcit, hogy tekerjen egyet, mivel Marcell is kedveli eme zöld növényt szárítva, ezért nem kellett neki kétszer mondani. Anett levágott egy adag cigipapírt és kiszórt egy adag dohányt is az asztalra. Marcin látszódott, hogy nem elősször csinál ilyet, pillanatok alatt kész lett a gandzsa. Majd begyújtották, elterültek a műbör fotelekben és próbálták megfejteni a füst által eltakart falra festett amorf alakokat.

Ha motor már van akkor kellene hozzá egy megfelelő ruha is - gondolta Gedeon. A motort még májusban vásárolta és nyáron bele is gyűrt vagy 6000 kilométert. Egy Suzuki SV 650S típusú motor mellett döntött, álmaiban sem gondolta, hogy valaha is birtokolni fog egy ilyen kétkerekűt. (Már a motor hazahozatala is egy érdekes sztori, de erről egy késöbbi bejegyzésben.) BAZ megyében be is ment jópár boltba tájékozódni az árakról, és azért, hogy megtudja mi a különbség a cordura és a bőr ruhák között. Természetesen fel is próbált néhányat, hogy kipróbálja hogyan állnak rajta a különböző szabású ruhák. A cordura anyagból készültek sokkal kedvezőbb árúak voltak, de igazából a bőrök tetszettek neki. Végül a bőr alapanyagúak mellett döntött, csak azt nem tudta még, hogy hol fog egy jó árban lévőhöz hozzájutni. Internetes oldalakat nézegetett, természetesen a használt ruházati részt, mert újra nem volt pénze. Több jónak kinéző hirdetést is talált, de mindegyikkel volt egy két apróbb hiba, vagy a méret nem volt megfelelő, vagy az ára, volt olyan is amin sérülés volt látható, és akadt olyan is, ami az ország másik végében volt található, és nem akart egy egész napot utazással tölteni. Ám egy pénteki napon, mikor szintén az apróhirdetési részt bújta, talált egy igen kedvezőt, ami közel is volt, a méret is rendben volt, és az ára sem volt horrorisztikusan magas. Felhívta az ott található számot és megbeszélt egy találkozót a tulajal a következő nap délelőttére. A szüleit megkérte, hogy vigyék el őt másnap a megadott címre. Az estéje igen jól sikerült főhősünknek, elég jó partiba keveredett és hajnalig mulatott a barátaival, melynek erdeményéül fél 5-re ért haza. Másnap fél 8-kor kelt, hogy időben odaérjenek, a találkozó egy csirketelepen volt, de mivel nem találtak oda, ezért felhívták a tulajt, hogy menjen ki eléjük, így is történt. A szürke Suzuki Swift megérkezett a vasútállomáshoz, ők pedig követték az autót. Úgy gondolták, hogy emberünk itt dolgozik, és itt tárolja motoros ruháját, azonban tévedtek, mert a ruha tulaja egybe a telep tulajdonosa is volt. Nem gondolták hogy ilyen jól felszerelt baromfitelephez visz az útjuk, a kerítés távirányító segítségével volt nyitható és vagy 5 autó állt az udvaron, 2 motor a garázsban és persze a ház is gyögyörű volt. Gedeon kicsit másnapos volt, söt inkább még részeg, de ennek ellenére a próba jól sikerült, igaz mejdnem kidobta vukkot, amikor le kellett guggolnia a ruhában, hogy megnézzék, mennyire feszül rajta. Sikeresen szert tett egy új Alpinestars kesztyűre és egy pár ugyanilyen márkájú csizmára is. A vásárlás után megnézték a telepet, ahol 32000 baromfi volt, majd a háziak vendégül látták őket egy csésze kávéra. Távozásuk után, természetesen végigjárták a helyi szupermarketeket is, mivel az ilyen boltok látogatása az édesapja kedvelt időtöltése. Legelősször a Teszkót nézték meg, az áruházban kávét lehettt ingyé' inni, ezért persze mindhárman megkóstolták.


 
Az utuk ezután a Corába vezetett: mint tudjuk ki Korán kel, aranyat lel, hát ők nem leltek, ezért a Média Markt volt a következő állomás. Mivel Gedeon nem érezte még mindig magát teljsen jól 3 óra alvás után, ezért itt is elfogyasztott egy adag koffeines italt. Ezután kiment a bolt elé, és csak nézte az embereket, érezte, hogy még mindig csúszik a kép és a hang a fejében... Délben haza siettek, mert egy bográcsozásra voltak hivalosak a rokonoknál. Mivel hősünknek még ekkor sem volt túl jó a gyomra, ezért csak két sört fogyasztott el több mint három óra hossza alatt, na és persze egy újabb csésze erős feketét. A rokon látogatás után a mentőöv nevű helyre sietett, ahol Borbálával és a barátaival találkozott. Az est elég nehezen indult, mivel Gedeon érezte, hogy a négy kávé miatt a szíve majdnem kiugrik a helyéről, ennek ellenére fáradt volt. Végül jól érezték magukat, mert az egyik lány öccsének éppen születésnapi bulija volt.

Beállok a sorba jegyet venni, a pénztáros nő mosolyog, és kellemes utazást kíván miután átadta a jegyet, én pedig kifizettem. Az információs táblán megnézem mikor is indul pontosan a szerelvény és melyik vágányról. Kimegyek a hatos peronra, ide van kiírva a vonatom. Miközben várok, egy jól ismert gépi hang olvassa folyamatosan az információkat. "A 13:15-kor induló Kamilla IC azonnal indul, kérjük fejezzék be a beszállást. A 13:15-kor induló Kamilla IC azonnal indul, kérjük fejezzék be a beszállást." Idegesítően hat rám, hogy mindent kétszer ismétel el ez a nem létező személy, de van amikor hasznos, például amikor az ember nem figyel oda, vagy csak a végét hallotta mikor először mondta el. Előveszem a cigimet a zsebemből és rágyújtok, kicsit megüti a fejemet, ez az első a mai napon. Nem volt időm idáig pöfékelni, és nem is igazán kívántam, kimerített ez a hét: egésznapos tanulás, napi maximum 5 óra alvás. Ahogy élvezem a rákkeltő, tűzmeleg fojtogató füstöt, rápillantok az órámra : 13:25 - már itt kellene lennie a vonatnak. Ebben a pillanatban a géphang újra elkezdi mondókáját: "A Salgótarjánról érkező és 13:34-kor a Budapest-Keletibe továbbinduló gyorsvonat előreláthatólag öt percet késik. Türelmüket és szíves megértésüket köszönjük." Nem baj, úgysem sietek, a hétre már befejeztem.
Kis időn belül befut a szerelvény, másodosztályú kocsiba szállok be, mivel oda szól a menetjegyem. A kocsi utasterébe belépve különös látvány tárul elém, nem a megszokott össze-vissza vagdosott zöld műbőr borítású ülőhelyek, és a műanyag borítású, összefirkált falak fogadnak. Valószínűleg első osztályú vagon lehett ez a békebeli időkben, legalább is ezt a következtetést vonom le az elém táruló látványból. A fal fa borítású, és a székek finom tapintású, vörös kárpittal vannak áthúzva, melyek amellett, hogy igazán pompásan néznek ki, még királyi kényelemmel is szolgálnak. Az utóbbi kicsit kommunista beütésű... Egész jó állapotban van ez a kocsi, persze imitt-amott már kicsit kopott és fakult a huzat, és a lakkozáson is látszik már az idő vasfoga. Persze egy nagy takarítás is ráféne lassan... Több a hely egy hagyományos kocsihoz képest, az egyik oldalon a jól megszokott négy személyes "boxok" vannak, két-két szék egymás felé fordítva, még a másik oldalon csak két személy tud egymással szemben leülni. Elképzelem ezt a helyet egy étteremként vagy kocsmaként. Láttam már hasonlót, de az nem volt olyan jól megcsinálva. Igazán hangulatos és nem hétköznapi lenne egy ilyen helyre beülni megvacsorázni a barátnőmmel, vagy legurítani egy-két sört a haverokkal meccs után. Ha sok pénzem lesz egyszer, akkor nyitok egy ilyen helyet.

Természetesen az utazás során többször is át kell szállnom, az egyik ilyen város Székesfehérvár. Körülbelül fél órám van, ráérek, ezért a vasútállomáson lévő egyik kocsmába megyek meginni egy sört. A helyiségbe belépve vágni lehet a füstöt, alig látok az orromig is. A műanyag asztalok mellől igazi alkoholisták néznek vissza rám, három- négy napos borosta, piaci baseball sapka, na és persze az elmaradhatatlan csíkos szatyor. Szinte biztos vagyok benne, hogy valamennyien a kocsma vendégkörének oszlopos tagjai. Ahogy beszélgetnek, történeteket mesélnek el egymásnak, és az egyikük felröhög, megcsillantva így ellenállhatatlan, bűbájos mosolyát az egyetlen elől lévő fogával. Ami nem elég hogy magányos, de még ferde is, kifelé áll. A pohárnyi folyékony kenyér elfogyasztása után felkapom a poggyászomat és elindulok a peronra. Természetesen a vonat több mint húsz percet késik, és én majdnem megfagyok, olyan hideg az idő, végtére is ez természetes, december van vagy mi a fene. A másik kocsiban már közel sem olyan jó állapotok uralkodtak mint az előzőben. Szétvagdosott üléshuzattal, összefirkált műanyag fallal, na és persze töménytelen mennyiségű kosszal találom magamat szembe: üdvözöljük a másodosztályon!

Felmerül a kérdés, hogy miért nincs pénz rendberakni ezeket a kocsikat és felújítani a síneket? Állandóan csak a vonal megszüntetésekről lehet hallani. Lehet nem kellene a pénzt elsikkasztani...

1. Nem olyan régen, szokatlan módon televíziót néztem egyik este és pont a Híradó című műsort sikerült megtekintenem. A sok, felesleges hír között elbújt egy számomra érdekes is. A Mávnál egy sima izzócsere több tízezer forintba kerül, egyes esetekben akár 180000 azaz száznyolcvanezer magyar forintba is kerülhet! A legdurvább, hogy ez nem elírás... Állítólag azért, mert a Magyar Állam Vasutak Zárt Részvénytársaság több mint 40 cégből áll. Miután bejelentik a hibát, ellenőrzik, hogy valóban kiégett-e, felmérik a szükséges szközöket, beszerzik a szükséges anyagokat, majd kicserélik, gondolom ezután még ellenőrzik is és a többi... Amíg a tényleges cseréig eljutnak sok-sok kézen és cégen megy keresztül az új izzó, és mire a végére érnek, szépen mindenki felszámláz ezt-azt.
2. A második hiba valószínűleg a vezetőségnél keresendő. A szintén nem rég kirobbant botránynál láthattuk és hallhattuk, hogy hihetetlen pénzösszegeket  visznek haza a nagykutyák végkielégítés címszóval. Például Kugler Flórián is, aki 2002-től 4 évig volt a Humánpolitikai vezérigazgató helyettes és összesen több mint 67 misit zsebelhetett be. Persze előfordulhat véletlenül olyan is, hogy mégsem hagyják ott a céget, és a prémium elmarkolása mellett még tovább "dolgoznak", így a nem kis összegű fizetésüket is haza vihetik.
3. Na és persze gondolom az utazóközönség sem bízik már a cégben úgy, mint régen, köszönhetően Gaskónak, a VDSZSZ-nek és a fantasztikus sztrájkjaiknak. 

Evelin, ő egy igazán különleges lány. Már az első találkozásunkor tudtam, hogy akarom őt, már a legelső pillanatban, mikor összetalálkozott a szemünk. Teljesen elvesztem abban a smaragdzöld szempárban. Hófehér arca, selymes bőre, mélyfekete haja - mely a válláig ér és persze az a gyönyörű telt, vérvörös ajkak. Az embert szinte hívogatja az a száj, mint egy szem cseresznye, szinte még mindig hallom, hogy gyere és harapj belém, lédús húsom egy teljesen új ízvilágot tár eléd. Egyszerűen lenyűgöz az arca. Na és persze a jelleme is. Néha, nagyritkán elbambul, főleg ha fáradt, olyankor csak tágra nyitott, csillogó zöld szemeivel néz valahová. Ilyenkor mit néz? Senki sem tudja, talán még ő sem. Egyszerűen elmerül a saját gondolataiban és néz... Én meg próbálom,kitalálni, hogy min gondolkodhat, fürkészem angyali arcát, de nem tudok rájönni, mikor megkérdezem, csak ennyit felel: semmi.
Persze van egy sokkal izgalmasabb éne is. Ilyenkor vidám, pörög, néha megcsiklandoz, majd leteper, igazi vadmacska... Folyton mosolyog, na és persze beszél, sokat, nagyon sokat, sőt lehet, hogy néha már túl sokat is. Mesél és mesél és mesél, a barátairól, a középiskolás éveiről, a nyaralásról a barátnőkkel, a családjáról, a vágyairól és az álmairól. Arról, hogy mit szeret és mit nem. Imádja a reggeleket, sőt az egész délelőttöket az ágyban tölteni, a karjaim között. 
Szereti az édességeket, különösen a konyakmeggyes bonbont. Egyszerűen őrjítően hat rám, ahogy majszolja, félbe harap egyet (nem azért, mert nem tudja egészben megenni, hanem azért, mert tudja, hogy imádom nézni ahogyan eszi ). A konyakos meggylé töltelék egy része ott marad a mélyvörös száján, és amikor már megette a félbeharapott édességet - egy huncut mosollyal az arcán - lenyalja azt, miközben mélyen a szemembe néz.
Imádom.
Vagy csak imádtam?
Ezek már csak emlékképek. Most itt állok a pályaudvaron, és arra várok, hogy elinduljon a vonata. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen simán is végbemehet egy szakítás. Még ad egy puszit, és megígéri, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Beszáll az egyik vagonba és az ablak mellett szomorúan integet nekem miközben kigördül az állomásról a szerelvény. Még egyszer jó alaposan megnézem magamnak tündéri arcát, valószínűleg úgysem látom többé, az ígéret ellenére...

Sertésinfluenza - sokan így emlegetik. Volt már Madárinfluenza, az is sok embert megölt. Veszélyes-e vagy nem? Nem tudom. Szerencsére még nem kaptam el és nem is áll szándékomban. Hatalmas felhajtás veszi körül az új vírust, nincs olyan óra, hogy ne lehessen hírt hallani róla a rádióban, vagy a tévében. Kicsit túl van lihegve véleményem szerint. Magyar emberbe magyar vakcinát! Európában 4 féle H1N1 vakcinát lehet kapni, Magyarisztánban mégis csak a hazai fejlesztésűhöz lehet hozzájutni. Pedig mi van, ha az alanynak nem felel meg az itthoni? Rendkívül gyorsan készült el a hazánkban forgalmazott verzió, kételkedésre ad okot, hogy egyálalán volt-e idő tökéletesen tesztelni? Nagyon sok orvos megtagadta az oltóanyag beadását, és több doktor is hangoztatta hogy ő nem ajánlja senkinek sem. Egy egészséges szervezet csak képes felülkerekedni az új influenzavíruson, vagy nem? Bizonytalan ez a helyzet.

Tojásokban tenyésztik a gyengített vírust, amit később oltóanyag formában adnak be. A szervezetbe bekerülve, a legyengített vírust könnyedén elpusztítják a T-sejtek és egy későbbi fertőzés esetén már tökéletesen fel tudják venni a harcot velük szemben, mivel "emlékeznek" rá. Állítólag a tojásérzékenyeknél előfordulhatnak olyan esetek a vakcina beadás után, hogy életük végéig epilepsziás rohamokra kell számítaniuk. Akik szervátültetésen estek át, nem kaphatják meg az oltóanyagot. Az is érdekes hogy a gyógyszertárak nem a jól megszokott kereskedő hálózatukon keresztül kapják meg a vakcinát, hanem az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézettől (EKI). Napokig csak azt lehett látni, hogy nincs elég vakcina, folyamatosan elfogy a patikákból. Debrecenben volt olyan, hogy mindössze 2 óra kellett ahhoz, hogy elfogyjon egy doboz oltóanyag. Nagyon sokan csak a H1N1 elleni oltást keresik, amikor az csak a szezonális influenza oltással együtt hatásos. Természetesen megjelent már a vírus mutálódott verziója is, de a szakértők szerint ez természetes és ez ellen is véd az oltás. Külön oltópontokat hoztak létre a kórházakban, itt csak azok kérhetik az oltást, akiknek nem ingyen jár. 

Egyik este Koppány szólt barátainak, Gedeonnak, Szabolcsnak és persze Kálmánnak, hogy két hét múlva egy igen híres-neves magyar rockzenekar fog fellépni, Szolnokon. Elhatározták, hogy ellátogatnak a könnyűzenei koncertre. Délután háromkor indultak szülővárosukból, egy liter házi pálinka, több mint három liter vörösboros kólával és némi sör társaságában. A vébékát két különleges ital keverékéből készítették el: az ínyenceknek készült, két literes PET palackban árult, Mulatós névre hallgató borkülönlegességből és a szintén karakteres ízvilággal megáldott Drinky kólából. Utazásokhoz a Magyar Állam Vasutak szolgáltatását vették igénybe, és délután négy órakor már a helyszínen tartózkodtak, ebben az időben érkezett meg Gedeon is a borsodi megyeszékhelyről, ahol tanulmányait folytatja immár harmadik éve. A Tankcsapda perfórmenszéig italozással töltötték el az időt különböző vendéglátóipari egységekben. A koncerten nagyon jól érezték magukat, rengeteg régi, igazi rock 'n' roll nótát meghallgattak, a zenekar rendkívül jó atmoszférát teremtett, olyan igazi buli hangulatot.

Az est folyamán több embert is megismetek, új barátságokat alakítottak ki. Így tett előbb Koppány, aki egy fekete hajú, szemüveges hölgyel került szorosabb kapcsolatba, aki Tatjána nevet viselte. A koncert után az időt a lány otthonában tölötték, ugyanúgy mint Gedeon, Patrícia és Adél. Patríciával Gedeon a dalest idején ismerekedett meg. Nem mesze álltak egymástól, és Gedeonnak megtetszett a lány élénk vörös haja ( mindig is oda volt a vörös hajú nőkért ), aranyos arca, mélykék szemei, cseresznyepiros ajka és kicsi, de formás melle, így összeszedte minden bátorságát és odament a kisasszonyhoz, aki barátnője társaságában töltötte az estét. A vékony testalaktú Patrícia lelki társa az ezüst szőke hajú Adél volt. Adél alacsonyabb volt, mint a barátnője, hasonlóan tündéri arca volt és modern stílusú szemüveget viselt, majdnem ugyanolyat mint Patrícia. Az okuláré mindkettőjüknek jól állt, karakteresebb volt vele az arcberendezésük. Miután Gedeon odament hozzájuk, beszélgetésbe kezdtek, de a nagy hangerő miatt nehezen értették meg egymás szavait, így a buli után elmentek egy kellemes hangulató kávéházba, az Aladinba. Ez a hely keleti hangulatú, székek helyett ülőpárnák vannak a szünyeggel fedett padlózaton, melyek nagyon kényelmesek. Az asztalok alacsonyak és szinte mindegyiken vizipipa található. Mindannyian teát rendeltek, és gyújtottak egy pipát. A pipu kellemes légkört alakított ki, és ők nagyon élvezték egymás társaságát, sztorizgattak, érdekesebbnél érdekesebb támákról és történetekről beszélgettek, és persze így megismerték egymást is közelebbről. Kiderült hogy egy iskolában tanulnak, csak a lányok egészségügyi még a srác bányász karon. Természetesen szóba került a szex is. Elmesélték legszaftosabb történeteiket, kedvenc pózukat, fétisüket és eddig eltitkolt vágyaikat. Rájöttek, hogy mindhárman szeretnék legalább egyszer az életben kipróbálni hármasban. A beszélgetés után már Adél hálószobájában találták magukat, igényesen berendezett helyiség volt, a padlón finom tapintású szőnyeg, melynek rojtjai a lábujjuk között kibújt, a falon festmények lógtak, a fal színe világos sárga volt. Patrícia felkapcsolta a hangulatvilágítást, így a szoba egyik része mély pirosban, még a másik része sötét kékben úszott. A halk zene alatt először csak a két lány csókolózott és simogatták egymást, Gedeon ekkor még tele volt gátlással, de hamar feloldódott, miután a két lány magához húzta. A lányok szája selymes csókokat adtak Gedeon testének különböző pontjaira. Kezük végig siklott egymás testén, bejárva minden részt, megszabadítva őket a fölösleges ruhadaraboktól. Miután levetkőzttették egymást, a gátlások is teljesen eltüntek és forró hangulatban telt az est további része...
A hatalmas franciaágyon kényelmesen elfértek, rengeteg hely volt rajta, mégis szorosan összebújva aludtak az egetrengető orgazmusok után. Reggel a lányok friss kávé illatra ébredtek amit Gedeon főzött le, egy tálcára pakolta a három csészét, a cukrot, a tejszínhabot és tejet. Belépve a szobába az ágyba vitte nekik a koffein forrást. A Nap sugarak cirógatták testüket, miközben a selymes ízű italt kortyolták. Később szétváltak útjaik: Gedeon és Patrícia haza indult, hogy találkoznak-e még valaha? Ezt senki sem tudja...

2009 november 26-ikán egy 19 éves fiút lelőtt, három másik embert pedig megsebesített, egy hallgató a Pécsi Tudományegyetemen. Az elkövető az első évfolyamos gyógyszerészcsoport gyakorlatán vett részt, ahonnan kikülték, mert kopogással zavarta az órát. Ezután töltötte meg a 9 miliméteres parabellum pisztolyát és az órára visszatérve lőtt. Az egyik áldozat életveszélyesen megsérült, öt lövést kapott a testébe: két golyó a lábszárát, egy a combját, egy a medencéjét és egy az ágyékát érte. Lővés érte a gyakorlat vezetőt és hasba lőtte az ott dolgozó takarítőnőt is. A csodával határos módon menekült meg az egyik lány, ugyanis a kilőtt golyó a táskában lévő pénztárcájába fúródott bele, és megállt. Az eset után az ámokfutó átment egy másik épületbe és a hetedik emeletre érve telefonon értesítette a rendőrséget szörnyű tettéről.

Nagyon sok verziót lehet olvasni az interneten. Egyes források szerint az este nem az órán történt, hanem az óra kezdete előtt és hallani olyat is, hogy azért gyilkolt, mert késve érkezett az órára. Állítólag az eset előtt már többször is megfenyegette csoporttársait, hogy megöli őket, sőt kijelentette, hogy mennyire utálja az órát és a gyakorlatvezetőt is. Egyesek szerit alkohol és drog problémái mellet a tanulással is baja volt. Egy pszichológus szerint skizofrén volt, és nem volt beszámítható állapotban a tragédia idején, ha ez bebizonyosul, akkor tettéért nem lehet elítélni. Ennek ellenére fegyvertartási engedélye is volt és kezelésekre is járt, vérében nyomokban antidepresszánsokat és nyugtatókat mutattak ki. Ez volt az első ilyen eset kis hazánkban. Más, modernebb országokban, már sajnos megszokhattuk, hogy sok hasonló esemény történik, főleg Á-merikában. Ha ezzel jár a fejlettség, akkor érdemes meggondolni, hogy kérünk-e belőle...

 2010 január elsejétől ismét módosul az immár 35 éves KRESZ, méghozzá több mint 60 pontban. Már nem is lehet nyomon követni, hanyadik foltozási kísérlet a mostani, mégis tartalmaz jó és értelmetlen szabályokat is. Ezekkel a szabálymódosításokkal sem lett sokkal egyszerűbb, átláthatóbb és logikusabb. A legnagyobb változás a bicigliseket érinti, ezentúl behajthatnak egyirányú utcákba mindkét irányból, nem kötelezi őket jobbratartásra és kanyarodó járművel szemben is neki ad elsőbbséget.Új táblákat is bevezettek: 1,2 - közúti forgalom ellenőrzése, 3 - várakozóhely kerékpárosok számára, 4 - torlódás

Nagy valószínűséggel a "lopós autók" is el fognak szaporodni, ugyanis ha tiltott helyen parkolunk le, akkor az autó elszállításához ezentúl nem szükséges rendőri jelenlét. A Motorosokat is érinti a kresz változása, januártól szabályos lesz a piros jelzésnél a sorok között előre menni, és a buszsávot is használhatják, ugyanúgy mint több nyugati, fejlettebb országban is már régóta. Sokak szerint teljesen újra kellene írni a kreszt, de a mostani változásokra is több mint két és fél évet kellett várni, mennyit kellene akkor egy teljesen újra várni...

Észak Olaszország, Urbino, 1979.február 16-án megszületik az eddig talán legismertebb motorversenyző: Valentino Rossi. Édesapja, Graziano Rossi szintén ezt a sportot űzte, de közel sem ért el olyan kimagasló eredményekket, mint később a fia. Már nagyon fiatalon a versenyzésre adta a fejét, de ekkoriban még négy keréken. 1990-ben junior regionális bajnokságot is nyert 100 köbcentiméteres gokarttal. 1991-től minimotorokon is versenyzett, végül a két keréknél maradt. 

1994-ben már 125 köbcentiméteres kategóriában versenyzett az olasz bajnokságban. A Moto GP nyolcadliteres géposztályába 1996-ban került a gyári Aprillia csapathoz, ebben az évben az összesített 9-ik helyen végzett. A következő évben már magasan uralta a mezőnyt és a dobogó élére állhatott fel. Karrierje innentől felfelé ívelt, és megállíthatatlan lett. 1998-ben már a negyedliteresek között találhatjuk meg szintén gyári Aprillia csapatnál, ebben az évben második lett, csapattársa Loris Capirossi mögött. Az ezt követő évben már megint a dobogó legfelső fokáról integettet vissza szurkolóinak.

2000-ben már a Moto Gp-ben láthatjuk viszont, ahol a gyári Honda csapatnál kapott helyet, akkoriban még 500 köbcentiméteres, kétütemű  motorokkal versenyeztek, ebben az évben második helyen végzett. A következő év már meghozta számára az újabb világbajnoki címet, így az utolsó 500 köbcentiméteres világbajnoki cím is őt ileti meg. 2002-től a szabálymódosítások miatt már négyütemű 990 köbcentiméteres motorral versenyzett, ahol szintén legelől végzett a Hondával, ezt a teljesítményt megismételte 2003-ban is. 2004-től csapatot vált és a Yamaha színeiben köszön vissza, egy YZR-M1 nyegében ülve. A világbajnoki cím ebben és az ezt követő évben is az ő nevéhez fűzödik. A 2006-os év elején technikai gondokkal küzködött, de így is esélyes volt a dobogó csúcsára, az utolsó futamon Valenciában azonban hibázott és elesett, így a második helyen végzett, még az első az amerikai Nicky Hayden lett. 2007-ben újabb szabálymódosításokat vezettek be, így az eddigi majdnem egy literes gépeket 800 köbcentiméteres motorokra cserélték le. Ebben az évben sem remekelt túl jól ugyanis sok gondjuk akadt a motor végsebességével, ezért a harmadik helyen végzett, még a második a sponyol Pedrosa, az első pedig az ausztrál Stoner lett. A következő évben ismét formába lendült és a dobogó legfelső fokára állt fel, ugyanúgy mint idén, 2009-ben, ezzel begyűjtötte a 9-ik világbajnoki címét is. Ebben az évben szerezte meg 100-ik futamgyőzelmét is a Holland nagydíjon.

A következő bejegyzés a komolytalanság színeiben született, valahol a neten barangolva akadtam rá.

Pálinka mértékegységek:

0,1l - Demo
0,25l - Trial version
0,5l - Personal edition
0,7l - Professional edition
1,0l - Network edition
1,75l - Enterprise edition
3l - Small business edition
5l - Corporate edition

Házi pálinka - Home edition
Sörhöz feles - Service pack
Reggeli feles - Recovery tool
Sör - Patch
Coca-cola, Fanta, 7-up... - Trojan viruses

A pálinka hatásai:

Összevissza dumálás - cat/dev/random
Hányás - Buffer overflow
Törpe nagy ollóval - Out of memory
Kóma - Segmentation fault
Másnapi elemzés - Backtrace

Hatások az emberi kapcsolatokra:

Csajod, ha piásan esel neki - Acess denied
Azt se tudod, hogy ki vagy - Despendenchy check failed
Ájulás - Connection lost
Haver nem reagál - No answer
A ropira akarsz rágyújtani - Type mismatch
Végtelen mondókába kezdesz - Infinite loop
A sarokban álló fikuszra vizelsz - Protocol error
Kidobnak a kocsmából - Connection reset by peer
Nem találsz el a villamosig - Network transport failure
Rossz helyre mész haza - Bad gateway
És nem tudod kellően megmagyarázni - Wrong number of arguments given
Elfelejtik kihozni az italodat - Request timeout
Nem tudod merre kell hazamenni - No route to host
Haver aki nem iszik - Syslogger
Haverral megfelezett sör - Peer-to-peer protocol
Számla - Tracklog
Árlista - Lookup table
Gyomor - Stack
WC-re menni - Buffer ürítés
Még egy kör - Reload
Fog közé ragadt kaja - Lost packet
Szunya hazafelé - Suspend mode
Szunya a padon a reggeli buszig - Hibernálás
Energiaital - Overclocking
A pincér, aki elviszi az üres poharakat / üvegeket - Garbage collector
Hiába beszél bárkihez - Connection refused
Nem hoznak többet - request entity too large
Nem hívnak meg, bárhogy kéred - Bad password

 Magyarisztan, Dél-Alföld, egy békés kisváros, szombat este, Gedeon úgy határoz, hogy szűk  baráti társaságban legurít egy-két üveg hideg folyékony kenyeret a torkán. A hely, ahova elősször mentek hamar bezárt, csupán egy sört tudtak meginni.

Ezután úgy határoztak, hogy átvonulnak a közeli Mentőöv nevű helyre. Kellemes kis hely ez, az ajtón belépve egyből feltűnik a helyiség másik végében lévő kandalló, igényes bárpult és bárszékek, széles italválaszték, kedvező árak. A falakon lógó képek, papírpénzek, a polcon porosodó rádiók, 20 évvel ezelőtti újságcikkek, moziműsorok, mind mind mesélni tudnának a letűnt időkről. Egyszerűen magával ragadó, hangulatos hely ez. Gedeon egy újabb serital társaságában beszélgetett az elmúlt egy hét történéseiről barátaival. Szabolcs meg is jegyezte, hogy ő hamar haza felé fogja venni az irányt, mert kezdődik a boxmecs. Koppány és Gedeon még maradt kicsit, majd ők is haza indultak. Alig tettek meg 50 métert, Koppány rákérdezett Gedeonnál, hogy mi a helyzet Borbálával ( aki szintén a Mentőöv nevű helyen tartózkodott ). Gedeon nem tudott mit mondani és eszébe jutott, hogy a héten alig beszélt vele, ezért úgy gondolta visszamegy. Az ajtón belépve kicsit furcsán néztek rá, mivel kb 3perccel ezelőtt jelentette be, hogy haza felé veszi az irányt. Leült Borbála mellé a bárhoz ( hogy bármikor tudjon kérni egy italt - ez egy aljas, galád módon jó előre megfontolt mozdulat volt ), és szemük a nagy, színes, hangokat is szolgáltató dobozra tapadt, mint ahogy a kocsma többi vendégének is.

A tévében éppen egy boxmecs kezdődött. Az egyik sarokban a magyar Erdei Zsolt állt, még a szemköztiben az olasz Giacobbe Fragomenti. Madárnak már van egy világbajnoki címe Félnehézsúlyú kategóriában, de most bebizonyította, hogy kicsi a bors, de erős! Ugyanis legyőzte a nála 7.7kg-mal nehezebb ellenfelét. Az első négy menetben láthatóan Zsolt irányította a mérkőzést gyorsabb és pontosabb ütéseivel, könnyedén eltáncolt ellenfele támadási elől. Ezután fordult a helyzet és az olasz volt előnyben, mivel Madár már láthatóan  elfáradt. De az utolsó pár menetet már megint Zsolt tudhatta magáévá. Ezután öröm, bódottág tombolt, ugyanis a három pontozóbíróból egynél 114-114-es döntetlen, még a másik kettőnél 115-113-as erdmény alakult ki Madár javára. Ezúton gratulálunk Madárnak, mostmár ő birtokolja a cirkálósúlyú világbajnoki címet IS! Végül annak aki nem látta a mérkőzést: